Megjöttünk!
2010.05.10. 12:02
Jó ideje már a sógoromékkal beszélgettünk arról, milyen klassz lenne magunknak megtermelni az élelmiszer-alapanyagokat, nem is a pénz, inkább a minőség miatt. A saját tyúkjáról tudja az ember, mit evett, tényleg boldog volt-e, vagy csak ráfogják. Bár városi népek vagyunk - mi egy zalai városban, a sógorék Budapesten laknak -, addig-addig beszélgettünk, míg a két testvér - a férjem és a sógorom - neki nem indult, hogy itt környékben valami jó kis helyet keressenek közös álmunk megvalósításához.
Eljutottak egy kedves rokonhoz, aki amúgy gazdálkodásból tartja fenn magát, és kiderült: a feleségének van egy örökölt falusi háza, üresen áll, csak romlik az állaga. 25 kilométerre van tőlünk. Április elején bejártuk a terepet, rá egy hétre pedig megállapodtunk: először egy évre bérbe vesszük a házat százezer forintért, amelyből ötvenet kifizetünk, a másik ötvenből pedig értéknövelő beruházást végzünk. Amennyiben kiderül, hogy megy nekünk ez a műfaj, örömünket leljük benne, ráadásul a számításaink is bejönnek, megvehetjük az ingatlant négymillió forintért.
Nekünk négy, a sógoroméknak két gyerekük van. Az elsődleges cél e tíz személy élelmezése, másodlagosan persze nem lenne rossz egy kis bevételre szert tenni.
Nem költözünk a faluba, csupán távparasztokként próbáluk kitanulni a háztáji gazdálkodás csínját-bínját. Hát erről a kalandról szól ez a blog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
farmerné 2010.05.10. 22:30:01
